Imádok eljárni vásárolni. Mindenem a divat, a jó megjelenés, a színek és stílusok összepárosítása. Van, aki a művészetben, van, aki az írásban, van, aki a sportban éli ki a kreativitását – én a divatban találom meg a belső énemet. Nyilván nem mindennapos programként szoktam járni az üzleteket és költeni a pénzt, de havonta egyszer biztosan veszek magamnak egy-két szép dolgot. Akár egy aranyos kis ékszert, egy dögös csizmát, vagy egy elegáns táskát. Bár számomra a legnagyobb élvezetet a cipők jelentik, azokért meg tudok őrülni. Néha csak úgy bejárom egy-egy pláza üzleteit, nem vásárolok semmit sem, csupán átnézem a kínálatot, megfigyelem, hogy milyen trendek uralkodnak a szezonnak megfelelően.
Sosincs ellenemre, hogyha a kis bevásárló körutamra egyedül megyek el, viszont sokkal jobban szoktam élvezni, hogyha a legjobb barátnőim is velem tartanak, akik hasonlóan shopping mániások. Amikor együtt megyünk, rendszeresen ebéd után találkozunk, megiszunk egy latte macchiato-t vagy egy cappucino-t a kedvenc kávézónkban, ahol beszélgetünk egy jót majd a kávézás végeztével megrohamozzuk a ruha- és cipőboltokat. Mindig ott vagyunk egymásnak, amikor valamelyikünk felpróbál valamit, megmondjuk őszintén, ha az adott darab esetleg nem áll a legtökéletesebben, de azt is, hogyha pont olyan, mint amilyennek lennie kell.
Múlt hétvégén is az előre betervezett csajos shoppingolás volt a szombati program. Én egy kabátot szerettem volna venni magamnak, tekintve, hogy elég hidegre fordult az időjárás így december kezdetével. Laura és Fanni barátnőimnek nem voltak konkrét elképzeléseik, „ha valami megtetszik, majd jön velünk haza” elképzelés alapján nézelődtek, Bea pedig egy jó farmert szeretett volna beszerezni.
Éppen az egyik közös kedvenc butikunkban nézelődtünk a ruhák között, amikor a mellettünk lévő házaspár nem túl heves, de azért hallható vitába kezdett. Az előzménye az volt, hogy a férj telefonon beszélt valakivel, majd elég komor arckifejezéssel tette le a készüléket. A felesége megkérdezte, hogy mi a baja, mire a férfi csak annyit válaszolt, hogy sikerült jól elszúrnia a dolgot. Ekkor egy kicsit távolabb kerültek tőlünk, szóval néhány mondatot nem egészen jól értettem, majd mikor ismét hallótávolságon belül voltak, kezdtem kapizsgálni a lényeget. A férj éppen azt ecsetelte, hogy az ingatlanközvetítőjük csak most értesítette, hogy elfelejtettek egy fontos dolgot elintézni az eladó lakásukkal kapcsolatban és most muszáj az okostelefonján keresztül utánanéznie az energetikai tanúsítvány áraknak. Teljesen világos volt, hogy milyen problémája adódott a házaspárnak: eladásra kínálják a lakásukat, viszont nem állíttattak elő energiatanúsítványt az ingatlanra.
Öreg hiba! Hiszen manapság nincs ingatlaneladás a tanúsítvány beszerzése nélkül. Bátorkodtam odamenni hozzájuk, először is elnézést kértem tőlük, mondtam, hogy nem akartam belehallgatni a beszélgetésükbe, viszont akarva-akaratlanul is meghallottam, hogy mi a gondjuk. Tanácsoltam nekik egy szolgáltatást, amelyben én maximálisan megbízok, ugyanis a saját lakásomra is tőlük rendeltem meg az energiatanúsítványt. Gyorsan és precízen dolgoznak, a kiküldött mérnökkel egyszerűen ment az időpontegyeztetés, valamint igény esetén akár tizenkét órán belül el tudják küldeni SMS-ben a tanúsítvány azonosító számát. Ez azért is jó, mert az adásvételi szerződés megírásánál az ügyvédnek már ez az egy szám is elég a munka megkezdéséhez. Megmutattam nekik a saját mobilomon a szolgáltatás weboldalát, ők pedig megköszönték, hogy a segítségükre siettem. A férj pedig mondta, hogy azonnal fel is hívja őket és árajánlatot kér.